Jó régen, 10+ éve csináltam utoljára, hogy elvetettem tucatnyi őszibarack magot, és kísérleteztem velük. Talán legfontosabb megfigyelésem, hogy a gyökértulajdonságaik is eltérők, mert egymás mellett is volt amelyik sínylődött, volt amelyik brutálisan nőtt. Ez utóbbit megtartottam, kiültettem a helyére, ahol a rá következő tavaszra látszólag elfagyott. De olyan erős volt, hogy gyökérnyakból kihajtott, és augusztusra már 1+ méter hosszú suhángot nevelt, amelybe 60-70 centi magasságban is már ceruzavastagon lehetett szemezni. Bele is tettem egy magyar kajszi szemet, ennek 8 éve lesz nyáron. Mára egy jókora barackfa lett belőle
Ami a kajszit illeti: vettem én jó minőségű Farbaly csemetét is licencelt alanyon: na az gyökérnyakba volt szemezve, kajszi suháng. A 2. évben valami apró mütyűr bogarak megfúrták a szárat, tavasz folyamán az egész csemete kipusztult.
De kéregbetegségben már más kajszim is pusztult ki, és egyébként elterjedt betegsége a fajtának, hogy valami lepkeféle megtámadja a szárát.
+, a kajszikat egyébként is valamilyen szilva alanyra szokás szaporítani, ritkább esetben őszire.
Ezért én kajszi magonccal, sőt eleve kajszi oltvánnyal nem kísérletezek többet. Amit már pár éve csinálok, az minden esetben szilva törzsbe, 60-70 centi magasságba történő szemzés. Ennek minimum két hozadéka van: egyrészt csökkenti a növekedési erélyt, másrészt a szilva törzs jóval kevésbé sérülékeny, mint a kajszi.
A mandulához még annyit, hogy igen, homokos talajon jó megoldás tud lenni a mandula, én pont ezért keresek jelenleg is Garnem alanyt, ami egy mandula-őszibarack kombináció, legfőképpen őszibarack alá, de némely szilvafajta is jól érzi magát rajta.