[tgwh]

Gribek Dániel - agrárújságíró

A fenntarthatóbb, szárazságtűrőbb kertekért...

Olyan helyen élek, ahol az elmúlt napokban nagyon szigorú vízhasználati korlátozások léptek életbe. Olyan térségben élek, ahol százak, talán ezrek maradtak napokig vezetékes ivóvíz nélkül. Nyilván mindenki hallotta a solymári esetet, ami érintette a környező településeket is.

Évek óta szállok vitába a felelős vízhasználattal kapcsolatban nagyon sok emberrel, aminek fontos része a kertek kialakítása, gondozása is. (Hozzáteszem gyorsan, hogy én sem vagyok tökéletes, de törekszem arra, hogy minél fenntarthatóbb legyen az életterem. És van még min dolgoznom. )

Elhiszem, hogy valakinek szép a milliméter pontosra vágott, augusztus végén is zöldellő gyep, amiben a füvön kívül nagyítóval sem találni semmi mást, és amit egyetlen fa árnyéka sem foltosít ki. Nem is az a lényeg most, hogy számomra egy erdőkert, vagy egy százszorszépes, fehér herés terület mennyivel gyönyörűbb, mert ez mindössze ízlés kérdése. Teljesen szubjektív dolog, amiről kár vitázni.

Viszont egyre világosabbá válik: a fa nélküli, műtrágyázott, minden nap öntözött, rendszeresen gyomirtózott kertek fenntarthatatlanok. (A viakolorozottakról ne is beszéljünk, mondjuk, bár oda legalább ivóvíz nem kell.) Egy ilyen udvar a biodiverzitás szempontjából is bajos, és középtávon már ez is nagy probléma. De az ivóvíz elpazarlása fűlocsolásra, számomra mindig megdöbbentő volt. Főleg az automata, nagy mennyiségű vizet elhasználó rendszerek esetében.

Ahhoz, hogy azt a gyepet fenntartsák, ami ki van téve a tűző napnak, ráadásul folyamatosan kis méretűre van vágva, iszonyú termeszeti erőforrásokra van szükség. Közben pedig egy biodiverzitás-sivatagot tartanak fent. Tehát a természeti erőforrásokat a természet ellenében használják fel. Ezen érdemes lenne elgondolkodni...

Két ellenérvet várok az írásommal egyet nem értőktől. Az egyik, hogy nemzetközi vállalatok, repülőtársaságok, PET palack gyártók mennyivel több vizet pazarolnak el. Ezzel messzemenőkig egyet is értek, és természetesen apró cseppek vagyunk a tengerben, de attól még tenyezők. És közhely ugyan, de a sok kis csepp már mennyiség lehet. De ennél is fontosabb, hogy ezzel az egyébként jogos állítással csak a magunk lelkét nyugtatjuk... Miért ne csinálhatnék valamit jól vagy jobban csak azért, mert mások rosszul csinálják? Ráadásul nekem a lelkiismeretem is fontos, hogy miként fogok majd belenézni a gyermekeim szemébe.

A másik érv valami olyasmi lehet majd, hogy "mindez túl van misztifikálva, nem is olyan nagy probléma ez, és egyaltalán mit számít globálisan az én füvem, azt egyébként is akkor locsolom, amikor én akarom"... Ez talán így is van. Amíg van víz. Csakhogy a térségemben napokig csak lajtoskocsiról volt ivóvíz, és ez a valóság. A rémisztő valóság, ami az ember eszébe juttatja a még így is távolinak tűnő dél-afrikai vízhiányt. De tény, hogy itt, a magyar agglomeració számos háztartásában sem lehetett fürdeni, mosni, WC-t lehúzni.

(Utóbbira persze önmagában is jó lenne valami működő, praktikus rendszer. Nagymamám egyébként spórolás címén még mindig vödrökbe gyűjti este a fürdővizének egy részét, és azzal öblít a következő estéig.)

Szóval lehet ehhez a kérdeshez komolytalanul vagy önérzetesen, meginkább önzően hozzáállni, ettől a probléma előbb-utóbb sajnos mindenkit elérhet.

Most például sok településen betiltották a kertek öntözését, tehát árnyék és öntözővíz híján vélhetően a lesajnált, természetesebben gondolkodó szomszédnál lesz szebb a fű. És nagyon úgy néz ki, hogy ez tendenciává fog válni. Szóval, ha valaki eddig nem tette, most érdemes újragondolnia a kertek elrendezését, szerkezetét, és legalább néhány fát elhelyezni az udvarában.

Nálunk egyébként még egy termetes diófa is van, ami nem a gyep kedvence, de az árnyék, amit szolgáltat, megéri a némiképp gyérebb aljnövenyzetet.

Ezt a fantasztikusan kifejező rajzot a neten találtam, es egyből beleszerettem.

[tgwh]

Ez mind igaz, de szerintem még a túlzás is jobb, mint a semmi. Nem hangzik szépen, de igenis van, hogy valaki jobban tudja, és meg tudja mondani a tutit. Ma reggel láttam az igazi választ, miért nem a legmagasabb szintekről kell várni a megoldást;

Hogyan működik a vegyipari agrobányászat lobbiereje?
"Hazai helyi éghajlatváltozást élünk meg, mely érdemben Mária Terézia fok eltömő rendelkezései nyomán kezdődött, és azóta hasonló és egyre rosszabb szervezett központi intézkedések következményeként történik, utóbb intézményesített, tudományos és szakmai alapokon. Hiszem, hogy a nagy globális éghajlatváltozás inkább a természeti rendszerek szétesése, valós és súlyos, és ilyen tevékenységek eredője.

Itthon a tragédia legnagyobb része az Országos Vízügyi Főigazgatóság 160 éve tartó szívós és igen sok pénzt és erőforrást felemésztő vízelvezető szakmai tevékenységének köszönhető. Valamint a nagyüzemi mezőgazdaságnak: a mozaikos tájszerkezet felszámolásának, a kiterjesztett szántóművelésnek, az öntözésnek, mely rövidre zárja a vízkörzést a felszín és az égbolt között. A két nagy folyó elviszi a vizet a Fekete-tengerbe – melyek a tisztelt vízügyi szakma megjelenése előtt, Vásárhelyi előtt idehozták a vizet.

Most akkor gondoljon mindenki azt, amit akar arról, hogy mi az, hogy szakszerű. (Megjegyzem, hogy a szakszerű szakemberek azóta más területen is bizonyítottak, pl. a tavalyi injekció-terror alkalmával.)

A vízmegtartásért próbáltunk együtt is lobbizni Molnár Gézával 2020-ban. Ennek történetét alább összefoglalom.
A vízért folytatott lobbiról és tanulságairól

2020 tavaszán megkerestük régi ismerősömet, Schneller Domonkos helyettes államtitkárt, miután ő az elsivatagosodásról beszélt a 2020.03.06-i Nemzetközi Építészkongresszuson, ahol a szünetben egy rövid személyes beszélgetés nyomán megkért, hogy látogassam meg őt néhány természeti szemléletű hozzáértővel. Ez meg is történt, négyen voltunk nála Gézával. Majd Schneller kérte, hogy mivel ő nem illetékes, írjunk egy lobbi anyagot, mellyel barátainál az Agrárminisztériumban, ill. a Kormány felé tud lobbizni.
A folyamatok sebességét jellemzi, hogy ma már valóra vált jövendölések is sorjáznak benne. Az aláírók személye sem mellékes. Én raktam össze, Végh László és Molnár Géza eszközölt rajta néhány változtatást, Hetesi Zsolt változtatás nélkül elfogadta, bár ő maga diplomatikusabban írt volna. Kiss Tibor az adott formában egyetértett vele. Leidinger Dániel keményebben fogalmazott volna. Egy sor név Géza barátai és volt kollégái között, akit jegyeznek pl. az MTA rendes tagjaként, szóban támogatták, de a mundérjuk miatt távol maradtak az aláírástól.

Az anyag az Agrárminisztériumon elakadt. Tekintve, hogy Nagy István agrárminiszter az öntözés és „a földből gyorsan pénzt kicsikarni” lobbi embere volt. Abban az évben több ezer milliárdot különítettek el öntözésre, és 10 milliárdból mélyebbre és szélesebbre vágták a Dong-éri vízelvezető gerinc csatornát, melyet inkább betömni kellett volna.

Ezután felhívott Bányai Gábor országgyűlési képviselő Bács-Kiskunból, aki maga is gazdálkodik, és Hetesi Zsolt szerint szívügye a környezet és a víz, érti és látja, hogy baj van és cselekedni kell. Személyes találkozót javasolt az országházban, lehetőség szerint az aláírókkal együtt. Ez azért is biztató volt, mert ő már nemcsak közvetlen kapocs legfelsőbb szinthez, de érdekelt személy is. És azért is, mert a Bács-Kiskun megyei közgyűlés korábban pozitívan állt a vízmegtartáshoz, és Géza helyben megvalósított mintaprojektjéhez Eördögh András 150 ha földjén, Szank, Móricgát, Kalmárföld határában. (Mely alól azóta a Dong-érre elköltött 10 milliárddal elvitték a megtartott vizet, Eördögh András pedig tavaly kényszerűen leépítette az állatállományának 30%-át.) Erre a találkozóra Gézával együtt négyen mentünk el. Ott volt Nemes Mátyás Bács-Kiskunból, akit Bányai személyesen ismer.

A probléma ismertetése után Bányai annyit kérdezett, hogy: „Miért baj az nekünk, ha itt sivatag lesz?” Majd meg is toldotta: „Irakban is ott van a Tigris és az Eufrátesz, és lehet velük öntözni.” Már ha ez igaz lenne, teszem hozzá. Ezen a ponton hátra léptem, átadtam a válasz lehetőségét, és megállapítottam, hogy ide is kár volt eljönni. (…Majd eltelt egy év, és az életért futhattunk az államok feletti maffia és az állam közös terrorja elől. Nemhogy lobbizgatni lett volna kedvem.)
A sivatag oka a civilizáció rendszere, ahogyan volt az a Közel-Kelet egykori édenkertje helyén, Kréta szigetén és az egész Földközi-tengeri partvidéken, az amerikai dust bowl alatt és most Kaliforniában, a Tarim medencében, Aral-tónál, és minden bizonnyal egy régebbi korban a Szaharában is. A civilizációs rendszerműködés blokkol minden természeti önépítkezést és gyógyulást, ami a sivataggal ellentétes. A rendszer leghívebb, ezért érvényesülő és csúcsára kerülő szolgáinál való kilincselés merő hiábavalóság. Ezzel szemben az élet maga belakja a teret, és az élőből és élettelenből álló természeti rendszer felépíti önmagát. Ennek során kialakítja a természeti „adottságokat”, ami a Homokhátságon az 1960-as évek első feléig nedves kontinentális volt, helyi csapadékkal, délután kettő körül napi helyi nyári esőkkel. Aki akkor ott gyerek volt, még emlékszik rá.

A civilizáció útja viszont a természet erőforrássá alacsonyítása és pusztítása. Ezért lesz sivatag, amíg a mai keretek állnak, amíg Magyarország jobban teljesít vagy valami furcsa véletlen folytán a nyugati haladás útjára lép. Szemmel láthatólag a keretek teljes szétesésére viszont van kilátás.

Az ember szerepe kulcs lenne itt is. Eleink Teremtéssel együttműködő világa megtartotta a vizet, gazdagította a tájat. Nagyobb mértékben, mint amilyen az magától lett volna. Géza szerint tizenöt-húsz éve néhány év elég lett volna a folyamat visszafordítására. Öt éve tíz év elég lett volna. Onnan, hogy a nagy földi természeti rendszer nagy rendszerlengések után túlvan a billenési pontján – 2017-ben szétesett a nagy földi légkörzések rendszere, majd 2020-tól a tengeráramlatok hőszállító rendszere is, itthon pedig az OVF által szakszerűen előidézett helyi éghajlatváltozás súlyosbodott –, lehet, hogy kéne jó néhány évtized, hogy a Kárpát-medence ismét refúgium legyen. Ha továbbmegyünk a „fejlődés” útján, akkor pedig több.

A refúgium a tájban tárolt víz által állt elő, mely a táj és a benne lévő élet, a helyi természeti rendszer vérkeringése, és kiegyenlíti az időjárási szélsőségeket – az újabban már jellemző légköri aszályt és a fagybetöréseket –, stabilitást adva a helyi rendszernek. Mint ahogy refúgium volt a jégkorszak alatt, amikor körbe sehol sem volt élet, nem volt ember. Amire már senki sem emlékszik, ami a történelem előtt volt. (Megjegyzendő, hogy pl. Erdély óriási kiterjedésű teraszrendszerei a folyóvölgyei feletti hegyoldalakon mai szemmel is olyan óriási léptékűek, egy olyan világ alkotása, melyre az ismert történelemben eddig a mai világ semelyik elődje sem lett volna képes. Ha más okból is épültek volna ezek, a vízben játszott szerepüket a növényzet még ma is mutatja bárki által elérhető online műholdképeken.

De mint Molnár Géza bizonyította, az Országépítőben elolvasható, hogy pl. avarkori alkotásunk a Csörsz-árok rendszer, mely pl. létrehozta a Szigetközt, a Duna nagy szigeteit és a Marost Szegednél terelte a Tiszába.)

A civilizáció globális szervezettségi szintje idén már elveszett. Démonokat keltenek életre és a démonok elgyengülnek. Vajon milyen lesz a Seneca-hatás a civilizáció végén, és látjuk-e a Teremtő ellenségeként működő világ villámgyors összeomlását? Maradt-e még tartaléka átszervezgetni önmagát, szétteregetni a bajokat más területekre, ahogyan tette eddig is a XXI. sz. folyamán? A szilánkjai meddig élnek tovább, és mennyire lesz hatalmuk aljasnak lenni? Visz-e magával minket is a pokolba, vagy le tudunk majd lépni a széles útról?

A dolgokat a két nagy rendszer lelke, nagyobb entitások igazgatják: a Teremtő és Utánzója. Ez a játék addig megy, amíg meg van írva. A Mélység Ura nem győzhet, de előtte mindent elural. Nem tudom a receptet.

Vukics Ferenc azt írta nekem, amikor felhívtam a figyelmét év elején a fenntarthatatlanságra, hogy bárka kell. Ezt mondta Országh József, Géczi Gábor és Molnár Géza is.

Aztán tavaly eljött az a korszakhatár, amelyet ők már nem léphettek át, így egy másik világba léptek, szinte egyszerre. Nagy István haverjai még versenyeznek, még nyomják a gázpedált, amíg tehetik. És minél tovább tehetik, annál nehezebb lesz a túlélőknek.

Nagyjából ezért látom teljesen esélytelennek azt, hogy a mai keretek ún. döntéshozói meghallják a segélykiáltást, de még inkább azt, hogy érdemben tehessenek bármit is. Holott a természet hazai állapota sokkal fajsúlyosabb ügy a felszín zajos politikai eseményeinél, de még napjaink történelmi fordulatainál is."
Molnár Kristóf

[Spoli]

Szia Ragadozó!

A kerti növényeidhez gratulálok, komolyan számít, hogy a gazda mennyire ért hozzá, és milyen gondos. Ez tuti!

Az alkalmazkodáshoz: A bölcsek köve nincs nálam, soha nem is volt. Azonkívül nem látok át többet, mint a saját életemben volt.
Én nehezebben alkalmazkodom, mert öregszem. Addig jó, amíg öregszem, mert addig még élek. Ha majd nem öregszem, akkor már kakukk. Nálam a kor az alkalmazkodást megnehezíti. De más esélyem nincs, így hát alkalmazkodom.

Nem akarok okoskodó lenni, nem is leszek, de az én emlékeim szerint azért úgy 50 éve:

1. 30 fok volt a kánikula, a 40 fok az a magas láz volt
2. Délutánonként, úgy 4 óra tájban jött a "tisztviselő eső", jó fél órás zápor, menetrend szerűen.
3. Jóval kevesebb "kemikáliát" használtak a háztartások.
4. Nem voltak "monszun jellegű" esők, ami esett, azt a talaj beszívta.

Hogy ezeknek a változásoknak mi az oka, nem tudom. Nem is tippelek. Hisz arról sincs információnk - hiteles - hogy a "mini jégkorszak" előtt nem voltak-e a jelenleginél jóval forróbb nyarak. Ki tudja? Lehettek.

De az is tény, hogy mondjuk ilyen a mi életünkben még nem volt:

Pó folyó kiszárad

[Ragadozo]

Tudom, hogy nagyon nem vagyunk egyformák, mindenkinek más tetszik, vagy ugyanaz, de másképpen!

De én nagyon nem szeretem az ilyen "okoskodó" írásokat. Majd minden sorából az jön ki, hogy:
- "én tudom, mi a baj, csak mindenki olyan hülye, hogy eszébe nem jut normálisan élni!" -

Azelőtt régen is voltak váratlan időjárás változások, voltak nagy kánikulák, vagy nagy viharos időszakok, előfordultak egyébb problémák.
Azelőtt az emberek teljesen másképpen éltek, és bizonyos mértékben képesek voltak alkalmazkodni a helyzetekhez, mert sok mindent tanultak az őseiktől, és nagyjából megfelelő módon alkalmazták is.
Mégis itt élnek a leszármazottaik, az alkalmi influenzerek, celebek, alkalmi tudományos szerencsétlenek, vagy csodadoktorok, akik mindezek ellenére elmagyarázzák, hogy az ősök milyen tudatlanul éltek.

Sehol egy cikk arról, hogy egy tervezett csodarepülőgép, amivel extrém sebességgel elérhetnek valahova, több oxigént fogyaszt el útja alatt mint egy kisebb ország lakosságának a fele ugyanannyi idő alatt.
Vagy némelyik nagyobb gyárkomplexus mennyi káros anyagot bocsájt ki akár rövid időp alatt is, amivel szintén jelentősen befolyásolhatja légkörünk működését, romlását.

És közben jönnek ilyen agyhiányos emberek, akik nagyon "komoly" cikkekkel hülyítik az embereket:

"Használd fel a ruhaszárító vizet felmosásra."
"Használhatsz csepegtetéses eljárású öntözőrendszert, még a balkonodon is."
"Ne terheld hosszasan lebomló, károsító vegyszerekkel a talajvizet, szennyvizet." - hiszen már az üzletekben megvehető élelmiszerek nagy része is még meg sem vetted, de már vegyszerekkel kezelt.
"Medence esetén használj biológiailag lebomló vegyszereket."
"'Nem kell minden héten autót mosni." - Egy autómosás egyáltalán nem szennyezné a természetet, ha nem reklámoznának hozzá annyi vegyszert.
És még lehetne folytatni a vitát, csak nincsen értelme.

És ha leállsz egy ilyen emberrel vitatkozni, rövid időn belül csak kijukad oda, hogy régen mindent rosszul csináltak az emberek, és ez a probléma ....

Nem kezeltem a konyhakert földjét semmilyen extra (ilyen olyan olcsó reklámáron kapható) szerrel, csak a szokásos alap dolgokkal.
Tényleg nagy kánikula volt/van, néha már nekem is sok volt (hiába na', öregszem).
De minden este - reggel kimentem, és kicsit meglocsoltam a konyhakertet, minden tövet kevés vízzel.
Múlt hét végén is és ma is reggel közel másfél kiló uborkát szedtem le egy-egy szárról.
2-3 naponta kell kötöznöm a paradicsomot, mert annyira nőnek, és annyi újabb-és-újabb gyümölcsök jelennek meg rajtuk, hogy a súlyuk állandóan valamelyik szárat elhúzza.
Lányom extra finom kaját készített, mert vendégek jöttek, és akkora paprikákat szedtem neki a kertből, hogy 2 db. alig fért el a kezemben.

Nyilván más a helyzet, ha valaki több száz négyzetméteren, hektáron termel konyhakerti növényeket, de hát erre is talán nem akkor kellene panaszkodni, ha nagy aszály van, hanem előtte amennyire lehet, felkészülni ennek lehetőségére is, mint a várhatóan szükséges permetezésekre is.

Tudom, hogy ezt milyen könnyű így leírni, de érdemesebb lenne bizonyos dolgokra előbb felkészülni, mint utána más okokkal más dolgokat hibáztatni, megmagyarázni.

[tgwh]

Sokan panaszkodnak aszályra, néhol már az eddig bevált mulcs sem segít. Kiszáradt kutak, üres vízgyűjtők mindenfele. Aki termelni szeretne bármit is, annak változtatnia kell.
Két fő kérdés van:
1, a múltban tényleg ugyan így voltak ilyen időszakok? Két fő tábor van, vannak aki szerint van klímaváltozás, vannak akik szerint meg nincs.
2, függetlenül a múlttól, a jövőért valamit tenni kell, ez már nem kérdés. Segíthet, ha tudjuk mi volt régen.
Hoztam egy cikket, gondolatébresztőnek és indítónak.

Mit tapasztaltok, és volt-e ilyen időszak régen? Mit változtattatok, mit terveztek? És miben jönne jól a segítség, milyen irányban kellene ötletelni, hogy segítsük egymást, közösen kitalálni, mi lehet a megoldás?

Rozmaring Erdei Iskola és Élményközpont

Cikkem Értelmes vízgazdálkodásról szól:

A nagy földi vízkörzés általános iskolai anyag, ezért mindenki számára ismeretes lehet.
Mégis szót kell említeni róla, mert úgy tűnik, ezt a természeti jelenséget, mint törvény, nem vesszük figyelembe.

A víz forráspont körüli hőmérsékleten elpárolog és a légkör magasabb rétegeibe áramlik, majd lehűl és újra cseppfolyós halmazállapotúvá vàlik.
A magasabb rétegekből aztán a szél és a nyomáskülönbségek hatására újra az alacsonyabb rétegekbe kerül, ahol harmatpontig telítődéskor csapadék formájában a talajra hullik.
Ezt hívjuk úgy, hogy esőzés.

A lehulló csapadékvíz a növényzeten megül, elfolyik a felszínen ( folyók, patakok, csapadékvíz elevezető árkok) vagy a talaj mélyebb rétegeiben csurog alá ( talajvíz, növényzet gyökerei).

A növényzet a Föld mélyéből a gyökérzet segítségével a lombkoronában juttatja újra a vizet, ahonnan a fotoszintézis-légzés életciklusának keretében vízpára formájában újra légkörbe távozik illetve a növényen belül felhasználódik.

A mélyebb rétegekbe vándorló csapadékvízből képződik a talajvíz, ahol a talajvíz rétegek elhelyezkedése alapján vándorol. Összefüggő felszín alatti hálózatot hoz létre.
Ebben csak a vízzáró rétegek jelentenek akadályt.

Ahol egy vízzáró réteg és a talajvíz a felszínt érinti, ott forrás formájában a felszínre tör vagy belvizet képez ( tavak).
A kutak a talajvízből szívják fel a vizeket.
A felszíni rétegen elfolyó víz a patakokba, tavakba, folyókba áramlik extrém esetben magával hordva a talaj felső réteget is, ami a termőréteg is egyben.
A nagy fokú beton, aszfalt fedettség talaj takarás vízet át nem eresztő réteggel a talajvízszint csökkenéséhez vezet.
A túlzó vízhasználat medencék, kertlocsolás megint csak a talajvíz talajréteg, talajvíz réteg kiszáradásához vezet.
A vízkörzés lassú folyamat és eltolódása visszafordíthatatlan károkat okoz. Tartós aszály esetén megváltozik a talaj szerkezet, amely így nem képes megtartani a vizet.

Az angol gyep Magyarországon nem őshonos fűfélékből áll, amely életben maradásához szükséges mikroklíma Anglia területeire jellemző. Ilyen éghajlati tényezők, éghajlati adottságok Magyarországon nincsenek.
A talajt nem takaró növényzet túl forrósodik, ahogy a talaj is.
A talaj a víz megtartására alkalmatlanná válik. Légköri aszály lép föl.

A heti rendszeres autómosás, az állandó medencehasználat olyan fokú vízkivételi megterhelést jelent a talajvízre
És felszíni vízbázisainkra, amely károsan befolyásolja a víz jelenlétét a talajban.
A Térkövezés következtében a talaj felszínén elfolyó víz áradások, villám árvizek kialakulásához vezet.

Mi a megoldás?

- [ ] Ültess fákat: összefüggő lombkoronájú, több szintű lombkoronájú erdő kialakítása a cél. Ez csökkenti a hőmérsékletet, párásít.
- [ ] Takard a talajt mulch-csal; fenyő-, szalma-, forgács mulch. Megtartja a vizet a talajban, kevesebbet kell locsolni. Megóvja a talajt a szélkároktól és meggátolja a víz általi elhordást, az eróziót.
- [ ] Mellőzd a nem őshonos gyepeket. A levágott füvet komposztáld. Így visszakerül a talajba a tápanyag. Nem kell műtrágyázni. A talajvíz tiszta marad.
- [ ] Gyűjtsd telken belül az esővizet hordókban.
- [ ] Használd fel a ruhaszárító vizet felmosásra.
- [ ] Ha van rá módod, tisztítsd a szennyvizet házon belül.
- [ ] Csapadékvíz elvezető árokba sose köss szennyvizet.
- [ ] Nem kell minden héten autót mosni. Ha mégis. Tedd magas nyomású tisztítóval, vagy újrahasznosított vizet alkalmazó mosóval. Az környezetbarátabb, mert kevesebb vizet használ.
- [ ] Használhatsz csepegtetéses eljárású öntözőrendszert, még a balkonodon is.
- [ ] Medence esetén használj biológiailag lebomló vegyszereket, amely egész idény alatt tisztán tartja a vizet, így elég csak a párolgást pótolni.
- [ ] Termeld meg saját magad a zöldségeket. Finomabb és a gyermeked önellátásra tanul.
- [ ] Itasd a madarakat, méheket nyáron a hőségben.
- [ ] Légkondi helyett a föld alatti légcserélő rendszerek, az árnyékolt épületek, vastag falak, széles tetők jelentenek lényeges megoldást. A cseréptető, lemeztető hatalmas hőteget tárol, amely visszasugározza este a meleget. A ház nem tud lehűlni.
- [ ] Ha teheted, nyáron aludj minél többet a szabadban. Jó buli a gyerekekkel, kellemes pihenés és feltöltődés.
- [ ] Ne terheld hosszasan lebomló, károsító vegyszerekkel a talajvizet, szennyvizet.